A közös költség
Posted on: February 18, 2016, by : Éva Otártics-Bedenek

A közös költség

A közös tulajdonba tartozó épületrész, épületberendezés, nem lakás céljára szolgáló helyiség és lakás fenntartásának költsége, valamint a rendes gazdálkodás körét meghaladó kiadás, azaz a közös költség a tulajdonostársakat fő szabályként a tulajdoni hányaduk szerint terheli, ha a szervezeti-működési szabályzat (a továbbiakban: szmsz) másképp nem rendelkezik.

A fő szabálytól való eltérés esetén a társasháznak az szmsz –ben kell meghatároznia a közös költség tulajdoni hányadtól eltérő megfizetése esetén az érintett költség nemeket és ezeknek a számítási módját. A közös költséget fel lehet osztani a lakás hasznos alapterülete, a lakók száma szerint vagy lakásonként egyenlő arányában is.

A hasznos alapterület a 253/1997 (XI.6.) Kormányrendelet szerint az alapterületnek az a része, amelyen a belmagasság 1, 9 m. A nyitott erkélyek fedetlen teraszok lakáson kívüli tüzelőtároló helyiségek, valamint garázsok területét az alapterület összegzésekor nem kell figyelembe venni. Általában az alábbi eltéréseket szokták figyelembe venni: garázs esetben a hasznos alapterület 40-60%-át, míg a tetőtér beépítésnél, ha az 1,9 m alatti terület meghaladja a teljes lakás alapterületének egy harmadát, akkor a hasznos alapterület + a többi alapterület 30-50 % – át számítják bele.

A közüzemi és egyéb szolgáltatások elszámolásának és megfizetésének szabályai

Az szmsz-ben kell meghatározni a külön tulajdonon belül nem mérhető közüzemi és más szolgáltatások díja tekintetében az egyes szolgáltatásokra vonatkozó külön jogszabályok alapján történő elszámolás és a megfizetés szabályait. Ezek a kiadások (víz-és csatornadíj, távfűtés, melegvíz díj) az egyes külön tulajdonok fenntartásával kapcsolatosak, de a társasház fizeti meg, mivel a külön tulajdonban nem mérhetőek ezek a fogyasztások. Így ezek a költségek nem képezhetik a közös költség részét, tehát attól elkülönítve kell az elszámolást és megfizetést szabályozni, ezt nevezik „közösség egészét terhelő kötelezettségnek”.

A közmű szolgáltatok a társasházzal kötnek szerződést, így tartozás esetén a társasháztól követelhetik az elmaradás rendezését. Ha, ez nem vezet eredményre, akkor a közmű szolgáltató a követelését a tulajdonostársakkal szemben is érvényesítheti. A tulajdonostárak a közösséget terhelő kötelezettség teljesítésért tulajdoni hányaduk – vagy az szmsz-ben ettől eltérően meghatározott mérték – az egyszerű (sortartásos) kezesség szabályai szerint felelnek.

A víz-és csatornadíj elszámolásának szabálya

A közműves ivóvízellátásról és a közműves szennyvízelvezetéséről szóló 38/1995. (IV.5) Kormányrendelet értelmében az ingatlanon fogyasztott víz mennyisége szempontjából a bekötési vízmérő az irányadó, ez alapján kell elszámolni a közműszolgáltatóval a társasháznak. A közműszolgáltató kizárólag a társasház-közösséggel áll jogviszonyban, amennyiben a lakástulajdonos nem rendelkezik hitelesített mellékvízmérővel.

A társasház bármely tulajdonosa a mellékvízmérővel elkülönített vízhasználatra a szolgáltatóval mellékszolgáltatási szerződést köthet. A mérőóra beszerelésének költsége, hitelesítése és nyolcévenkénti kötelező cseréje a tulajdonost terheli. A mellékszolgáltatási szerződés feltétele, hogy a társasház (bekötési vízmérő szerinti fogyasztó) hozzájáruljon a szolgáltatás megkötéséhez.

A bekötési vízmérő és az elkülönített vízhasználatokat mérő mellékvízmérők mérési különbözetéből megállapított fogyasztási különbözetet (függetlenül attól, hogy a víz ellenőrzött módon hasznosult, vagy méretlenül használták fel, esetleg elszivárgott) a társasház köteles megfizetni a szolgáltatónak.

Ha, az albetétekben az elkülönített mérés nem lehetséges, akkor a társasház a víz-és csatornadíjat feloszthatja a bentlakó személyek száma szerint, illetve a tulajdoni hányadok (lakások alapterülete) alapján is. A bentlakó személyek száma szerinti felosztás esetében gondot jelenthet az ellenőrizhetőség, illetve az is, hogy év során változhat a lakók száma. A tulajdoni hányadok alapján történő költségmegosztás azért lehet méltánytalan, mert pl. egy nagyobb lakásban élő egyedülálló személy magasabb összeget fizet, mint egy kisebb ingatlanban élő többtagú család. Ezek az elszámolási módok ráadásul nem ösztönzik a tulajdonosokat és használókat arra, hogy a vízzel takarékoskodjanak, így igen gyakran a társasház víz-és csatornadíj költségei igen magasak.

A társasházi közös vízhasználat (takarítás, medence feltöltés, csőtörés, kertlocsolás) során keletkező fogyasztást nevezik ún. technikai vízdíjnak. Ennek a díjnak a felosztásánál bizonyos mennyiséget (5-10% között) a mellékvízmérő órával rendelkező tulajdonostársakra is terhelni kell.

A szemétszállítási díj elszámolásának szabálya

A „hulladékról” szóló 2012. évi CLXXXV. törvény értelmében a kommunális hulladék elszállításának díjának meghatározást és módját a helyi önkormányzatok (Budapesten a fővárosi önkormányzat) rendeleteikben határozzák meg. A települési önkormányzat (Budapesten a fővárosi önkormányzat) a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás ellátását a közszolgáltatóval kötött hulladékgazdálkodási közszolgáltatási szerződés útján biztosítja.

A hulladékszállítási díjszabásának alapja nem a háztartásban élők létszáma alapján kerül meghatározásra, hanem a hulladéktároló edények űrtartalma és az ürítések gyakorisága szerint.

A társasháznak a szemétszállítási díj felosztását szmsz-ben kell meghatároznia, ennek lehetséges módjai lehetnek: a bentlakó személyek száma szerint, egyenlő arányban vagy a tulajdoni hányad szerint.

A kéményseprő-ipari szolgáltatás elszámolásának a szabálya

A kéményseprő-ipari szolgáltatásáról szóló 2012. évi XC. törvény értelmében a közszolgáltatás biztosításának a feladata a megyék egész területén a megyeszékhely megyei jogú város önkormányzata, Pest megye közigazgatási területén Érd megyei jogú város önkormányzata, míg a fővárosban a fővárosi önkormányzat. Az ellátásért felelős önkormányzat a közszolgáltatást az ellátásához szükséges minimális szakmai, személyi és tárgyi feltételekkel rendelkező, általa alapított költségvetési szerv, gazdálkodó szervezet, nonprofit szervezet és egyéb szervezet vagy pályázaton nyertes gazdálkodó szervezet útján látja el.

A közszolgáltató sormunka keretében időszakonként köteles elvégezni:

a) az összekötő elemek (füstcsövezések) ellenőrzését, szükség szerinti tisztítását,

b) a tüzelőberendezés biztonságos működéséhez szükséges levegő-utánpótlás ellenőrzését,

c) a gáztüzelő-berendezések üzemeltetése során keletkezett égéstermék paraméterei közül a szén-monoxid tartalmának ellenőrzését, valamint

d) gáztüzelő-berendezés esetében a műszaki-biztonsági felülvizsgálat meglétének ellenőrzését.

Az ellátásért felelős önkormányzat által szervezett közszolgáltatást az ingatlan használója köteles igénybe venni, ha olyan tüzelőberendezést üzemeltet, amely égéstermék-elvezetővel van felszerelve, illetve tartalék (biztonsági) égéstermék-elvezetőt tart fenn.

A 2012. évi XC tv. 7§ (1) bekezdése alapján a kéményseprő által megadott két időpontban sem biztosította az ingatlanba történő bejutást, akkor a második meghiúsult alkalomtól számított 30 napon belül a tulajdonosnak kell megrendelnie a szolgáltatást.

Az ellátásért felelős önkormányzat a közszolgáltatási díjakat évente felülvizsgálhatja és a következő évben alkalmazandó díjakat november 30-ig rendeletben meghatározhatja. A díjak mértékét az égéstermék-elvezető típusa, a tüzelési mód, az égéstermék-elvezető igénybevételének jellege, és a közszolgáltatással érintett ellátási terület településszerkezetének figyelembevételével kell meghatározni. A társasház esetében közös tulajdonban lévő ingatlanrészek esetében a közszolgáltatás díját úgy kell megállapítani, hogy az alacsonyabb legyen a 2012. december 31-én alkalmazott közszolgáltatási díj 90%-ánál és a 2013. június 30-án alkalmazott közszolgáltatási díj 90%-ánál.

A szolgáltatás díját a társasházat terheli, tekintettel arra, hogy a kémény – mint az épület biztonságát szolgáló épületrész – a társasház osztatlan közös tulajdona, így a kéménysepréssel kapcsolatos kötelezettségeket a társasház közösségének kell viselnie. A díj társasházon belül a lakóközösség döntésének megfelelően kerül felosztásra az egyes lakástulajdonosok között, sok esetben a közös költség részeként kerül megfizetésre.

A távhőszolgáltatás szolgáltatás elszámolásának a szabálya

A távhőszolgáltatásról szóló 2005. évi XVIII. törvény szerint területileg illetékes települési önkormányzat, a fővárosban a fővárosi önkormányzat engedélyesek útján köteles biztosítani a távhőszolgáltatással ellátott létesítmények távhőellátását. Az önkormányzat képviselő-testülete rendeletben határozza meg a távhőszolgáltató és a felhasználó közötti jogviszony részletes szabályait, valamint a távhőszolgáltatási csatlakozási díjat, a távhőszolgáltatási csatlakozási díj fizetési feltételeit.

A szolgáltatott és a felhasznált távhő díjának elszámolása hiteles hőmennyiségmérés alapján történik.

A felhasznált távhő mennyisége épületrészenként (pl. lakásonként) is mérhető és elszámolható, ha a felhasználók a távhő mennyiségének hiteles mérésére alkalmas mérőeszköz felszerelését, valamint a felhasználói berendezés ehhez szükséges átalakítását a saját költségükön, az épület valamennyi épületrészében megvalósítják, és a hiteles mérés feltételeit folyamatosan biztosítják. A szolgáltatás helyét, mértékét és tartamát, a távhőszolgáltatás díja épületrészenkénti megosztásának és kiegyenlítésének módját a felhasználó és a szolgáltató megállapodása tartalmazza.

Ha elkülönült mérésre nem került sor, akkor a társasháznak kell meghatározni a külön tulajdonban álló ingatlanokra jutó díj számításának a módját.

A központi fűtés és melegvíz-szolgáltatás elszámolásának a szabálya

A meleg-víz szolgáltatás és a központi fűtés költségét díjelőleg formájában határozzák meg, az éves elszámolás alapján pedig a díj végeleges összege kerül meghatározásra.

A központi fűtésről és melegvíz-szolgáltatásról 189/1998. (XI. 23.) Korm. rendelet értelmében fűtési díjat a lakás, nem lakás céljára szolgáló helyiségek, illetőleg az épület közös tulajdonú, közös használatra szolgáló helyiségei, területei szerint a légköbméterben kifejezhető fűthető térfogat egy légköbméterre vagy a fűtőfelület egy négyzetméterre jutó díjtétele alapján a fogyasztók szótöbbséggel hozott döntése – társasház esetén az alapító okirat vagy a szervezeti és működési szabályzat rendelkezése szerint – kell kiszámítani. A fűtőfelület kiszámításánál korrekciós tényezők is alkalmazhatók pl. a kazántól való távolság, a lakás kedvezőtlen fekvése (északi oldal, tetőtér), az üzlethelyiség forgalma miatt növelhető fűtőfelület.

Ha a társasházban fűtés és meleg-víz szolgáltatás egyidejűleg történik, akkor a költségvetésben a meleg-víz szolgáltatás hőigényét és költségét a két fűtési idény közötti fogyasztással állapítja meg, annak kétszeres szorzatával éves szintre való számítással. Ebben az esetben a költségvetés a fűtési kiadásainak meghatározása a fűtés valamint melegvíz-szolgáltatás hő-fogyasztásának arányos felosztásával történik. A szolgáltatás költségvetésének melegvíz-fogyasztására jutó része alapján a melegvíz-hődíjának megállapítása történhet mérés alapján (mellékvízmérők felszerelésével) vagy a lakásokban élő személyek száma szerint.

Leave a Reply